Ennek a programozás oktatási módszernek a lényege a csoportmunka, a kreativitás és az életre való nevelés. Az iskolák nem csak lexikális tudást adnak át, hanem olyan információkat, amely a mindennapi életben való boldoguláshoz szükséges. A kreativitásra építenek, és arra, hogyan tudnak majd a jövő programozói együttműködni, és sikeresen megoldani a programozási problémát.
Életre nevelés és együttélés a számítástechnikai eszközökkel
Az északi államokban az általános iskola 7 évig tart, mely idő alatt a tanárok nem osztályoznak. Egy átlagos tanítási napon a norvég diákoknak maximum 5 órája van egy nap, melyek 60 percből állnak. A norvég iskolákban a tantárgyak közötti átjárást biztosították, ezáltal nincsenek különálló tantárgyak. A tanárok nem csak a saját szakterületükkel foglalkoznak, hanem a kollégáikkal együtt dolgozva tanárcsapatokat alkotnak. A tanárok közösen állítják össze a diákok heti menetrendjét, és saját tanítási tervüket is, amit hozzáigazítanak a nemzeti tantervhez és az iskola vezetőinek elvárásaihoz. Történeti szálakat építenek fel és különféle szerepjátékos feladatokat hoznak létre, hogy színesítsék az iskolai feladatokat.
A tanórákat rendszeresen színesítik kirándulásokkal, a természetbe kihelyezett órákkal vagy múzeumi látogatásokkal. Ezekben az iskolákban kiemelt szerepet kap a C programozás oktatás és az informatikai és számítástechnikai eszközök mindennapi használata. A hetedik osztályt elvégezve az iskolai élet szerves részévé válik az év végi vizsga, mely felkészíti a gyerekeket az érettségire. Ez a rendszer hozzászoktatja a diákot a felméréshez, és nem az érettségin szembesül először egy vizsga okozta stresszel. Nincs egységes tanterv az iskolában, a diákok más-más módszerekkel ugyan, de a végén mind hasonló megszerzett tudással és tapasztalatokkal távoznak.
A programozás megszerettetése a cél
A C programozás oktatás célja, hogy növeljék a diákok érdeklődését az informatika iránt, nem az, hogy az osztályzatokkal elvegyék a kedvüket a tanulástól. A norvég intézmények nagy figyelmet fordítanak az egyenlőség elvére, így például figyelmen kívül hagyják a diákok családi hátterét. Ebből adódik, hogy kicsi a valószínűsége, hogy valaki sikeresebb karriert fut be azáltal, hogy a szülei drága iskolába járatják a gyerekeket. Norvégiában a legtöbb diák közintézményben tanul és kevés a magániskola. A diákok tisztelik az oktatóikat, ezért a tanároknak nincs szükségük különösebb szankciókra, vagy durvább hangnemre.